József Attila A földön semmi nem örök...A fákon árnyak nőnek este,A félhomály is nyöszörög.Eloszlik a Gond barna teste,(A zsíros földbe rothadunk)S ki egykor óhajunkat leste- Ó, puszta szív, borus agyunk! -Már könnyező szem, búcsut intett.Mi mindent, mindent elhagyunkÉs minden, minden elhagy minket,A szó, kisértés, dölyf s a vérÉs visszasírjuk könnyeinket,Mely már az Óceánba ér.És csak hiába, nem jő vissza,De jön helyette téli Dér,Ki sóhajunkat is fölissza.Már aztán csendesek vagyunk -A téli álom dermedt, tiszta,De senkit nem csókolhatunk.Virágot hullat el a bodzaS majd egy csomóba rothadunk.S rég hallgat a hős méla kobza.A vágyam még ma dübör