Margit Zoltán
Back
DsidaJen%C5%91
OCT
23
Október végén
By:
Margit Zoltán
on
OCT
23
Már mindig-mindig nagyobb úr az estifelpirosító, megdidergető láz,mely tűzrózsáit homlokomra festi.Már mindig jobban közeleg a téls a ködköpenyű, széltarolta tájonfakó paripán menekül az álom –Lehullt a dér,minden fehérs csókos ereje messze jár a napnak, –s szinte örvendek, hogy a rózsák,a piros rózsák, íme, megmaradtak.Mert oly szépek a rózsák,a pirosak, a tüzesek,mit rámcsókol a láz –s ezek az ősszel jöttek,s az őszben megmaradtakés hirdetik, hogy szép a búcsuzás…Mindegyik rózsa egy-egy emlék:szirom, vers, séta, álom,öröm, kacagás tűz-jele,mely kőként áll és pörösen lobogkeresztül száz halálon&hell
Read more >>
JAN
15
Vendéglő havas hegyek között
By:
Margit Zoltán
on
JAN
15
Kis vendéglő a nagy hegyek között.Minden békesség ideköltözött. A kályha vasán párologva forra fűszeres és cukros, sárga bor. Az asztalon sült. Ízletes falat.Míg falatozom, nézem a falat: a falusias, vén, meszelt, melegfalon két ócska festmény díszeleg. Két furcsa kép. Gyerekes, primitív,kuszán felmázolt. De van benne szív. Az egyiken két ferde ház előtt,napfényes, zöld, májusi délelőtt pocsolyán úszkál négy fehér kacsa,arannyal ékes tolluk pamacsa. A másik képen tágas hómező,a hó kavargó, sűrűn pelyhező s két tömzsi állat nyargalászva vonegy karcsú szánt a süppedő havon, - a két ficamlott, kedvesen suta&aacut
Read more >>
NOV
15
A félelem szonettje
By:
Margit Zoltán
on
NOV
15
A száj fehéren ejti majd a szót: eredj!S te, lelkem, borzadón leheled vissza: félek!A test aléltan, nyögve enged útra, lélek,mint anya gyermekét, ki idegenbe megy. Fiam, mily házak, mily terek s mily uccaszélekvárnak reád? Mély lesz a völgy s magas a hegy?Fiam, nehogy rossz társaságba keveredj,s feledd az emberszót, mit most beszélsz: beszélek. A holt anyagra már a gyertyák füstje kormol,az arcra percek folynak, sárga vegyvizeks a tátott szájba csurganak a horgas orról, te meg bolyongsz iszonyuan nagy íriszekközött, hol a felejtés vízesése mormols a fákon lomb helyett örök sötét zizeg. Dsida Jenő
Read more >>
OCT
10
Öreg október
By:
Margit Zoltán
on
OCT
10
Dsida Jenő Be jó lenne még azt mondani mindig:szívem fürösztik tavaszi kegyek.A napsugár is éget,virágosak a rétekés holnap kirándulásra megyek. Be jó lenne egy szép kézlegyintésselelintézni az egész őszi dolgot:- Eh, nem fél, aki bátor,csak rövid nyári záporés boldog marad mindig, aki boldog. De hiába, már nincs levél a fákon,halk tűz robogja be a tűzhelyet,felhők – mint soha régen -bóbiskolnak az égen,s már nem lehet, már nem lehet…
Read more >>
More Posts
Mobilize
your Site
View Site in Mobile
|
Classic
Share by: