I. állomás: Pilátus halálra ítéli Jézust  "... Mikor Pilátus eltörte a pálcát, Mi tartottuk a mosakodó tálcát, Hogy mossa kezét meggyalázott székén: Mi ordítottuk rekedtre a gégénk: Feszítsd meg őt! ... Emberek vagyunk; bűnösök vagyunk ... Te, ki az ítélőn ítélkezel, De bűne bánójával könnyezel, Halld elfutó szavam: Csak egyedül ne, csak a Bárány Nyomán indulhassak oda, Hol elejétől fogva vár rám Keresztemmel a Golgota! II. állomás: Jézus vállára veszi a keresztet  Megroncsolt testtel, homloka tövisben, Indul az útnak az elítélt Isten, Vállán a kereszttel. ... én kezdettől rámsz

Vagy így, vagy úgy, de mindenki siet Mostanában tőlem valahova - Nem volt ily kurta azelőtt a perc, S az óra ily kiszabott, mostoha. Mindenki megy és mindenki lohol, Egyik csomagol - másik haldokol. Vagy messze néz, vagy éppen sírját ássa: Jövevények és vándorok vagyunk És nincsen itt senkinek maradása. - Néha borzadok s fázom élni, lenni: Ebben a maradástalan világban Nekem is útra kellene már kelni... Körülnézek: ma este merre menjek? S lassanként nem lesz már többé hova, Nem lelek többé otthont, menhelyet - Szabott a perc, az óra mostoha. "A világ végezetéig veled!" Ezt Jézus mondta, s ő is messze van, Emmausba betért egy pillanatra - - S a végtelen elnyelte nyomtalan. Reményik Sándor

Elmegyünk, elmegyünk, messzi útra megyünk, messzi út porából köpönyeget veszünk… Nem egyszáz, nem kétszáz: sokszáz éves nóta. Így dalolják Magyarhonban talán Mohács óta. Véreim! Véreim! Országútak népe! Sokszázéves Nagypénteknek soha sem lesz vége? Egyik napon Tamás vagyunk, másik napon Júdás vagyunk, kakasszónál Péter vagyunk. Átokverte, szerencsétlen nagypéntekes nemzet vagyunk. Golgotáról Golgotára hurcoljuk a keresztfákat. mindég kettőt, soh'se hármat. Egyet felállítunk jobbról, egyet felállítunk balról, s amiként a világ halad: egyszer jobbról, egyszer balról fölhúzzuk rá a

„Az emberélet útjának felén egy nagy sötétlő erdőbe jutottam, mivel az igaz útat nem lelém. Ó, szörnyü elbeszélni mi van ottan, s milyen e sűrü, kúsza, vad vadon: már rágondolva reszketek legottan...”  Az 1300-ban harmincöt éves Dante korának szánalmas politikai helyzetén elkeseredve kezdett hozzá a „Divina Commedia” című művének. Ekkoriban Dante szülővárosa, Firenze a fehér (Vieri dei Cerchi) és a fekete guelfek (Donati) harcának színtere volt – mindeközben Itália szerte a világi és az egyházi hatalmak harca dúlt... Dante Domenico di Michelino Duomo Florence A mű szerkezetét a hármas szám és annak többszörösei határozzák meg: három k&o