Margit Zoltán

K%C3%A1ny%C3%A1diS%C3%A1ndor

Fotó:MTIA néhai jó öreg Gaál Mózesre, gyermekkorom regélőjére is emlékezveCsíkországban, hol az erdőkzöldebbek talán, mint máshol,ahol ezüst hangú rigókénekelnek a nagy fákon,s hol a fenyők olyan mélyenkapaszkodnak a vén földbe,kitépni vihar se tudjamásképpen, csak kettétörve,van ott a sok nagy hegy közöttegy szelíden, szépen hajló,mint egy nyereg, kit viselnemesebeli óriás ló.Úgy is hívják: Nyergestető:egyik kengyelvasa: Kászon,a másik meg, az innenső,itt csillogna Csíkkozmáson.Nemcsak szép, de híres hely is,fönn a tetőn a nyeregbenott zöldellnek a fenyőfákegész Csíkban a legszebben,ott eresztik legmélyebbregyökerüket a vén törzsek,nem m

Isten háta mögött

Isten háta mögött üres az istálló s a jászol idén se lesz nálunk karácsony hiába vártok nem jönnek a három királyok sok dolga van a teremtőnek mindenkivel ő sem törődhet messzi a csillag mindenüvé nem világíthat megértjük persze mit tehetnénk de olyan sötétek az esték s a szeretetnek hiánya nagyon dideregtet előrelátó vagy de mégis nézz uram a hátad mögé is ott is lakoznak s örülnének a mosolyodnak Kányádi Sándor

Nyugaton, keleten vörös az ég alja. Régtől nem kelepel kéményen a gólya. Csóka- s varjúsereg lepi el a fákat, véget a szél se vet a nagy csárogásnak. Pedig fúj, ahogyan fújni tud november, birkózik a csupasz hegyekkel, vizekkel. Bömböl a szél, süvölt, dühében már jajgat: túlcsárogják dühét a csókák s a varjak Kányádi Sándor

Felemás őszi ének

Építsd föl minden éjszaka építsd föl újra, s újra amit lerombol benned a nappalok háborúja. Ne hagyd kihunyni a tüzet a százszor szétrúgottat szítsd a parazsat Nélküled föl újra nem loboghat. Nevetségesen ismerős minden mit mondtam, s mondok nehéz nyarunk volt, itt az ősz s jönnek a téli gondok. Már csak magamat benned és magamban Téged óvlak ameddig célja volna még velünk a fönnvalónak. Kányádi Sándor

Nyergestető - A Csíkí 200 bátor székely legendája

Csíkországban, hol az erdők zöldebbek talán, mint máshol, ahol ezüst hangú rigók énekelnek a nagy fákon, s hol a fenyők olyan mélyen kapaszkodnak a vén földbe, kitépni vihar se tudja másképpen, csak kettétörve, van ott a sok nagy hegy között egy szelíden, szépen hajló, mint egy nyereg, kit viselne mesebeli óriás ló. Úgy is hívják: Nyergestető: egyik kengyelvasa: Kászon, a másik meg, az innenső, itt csillogna Csíkkozmáson. Nemcsak szép, de híres hely is, fönn a tetőn a nyeregben ott zöldellnek a fenyőfák egész Csíkban a legszebben, ott eresztik legmélyebbre gyökerüket a vén törzsek, nem mozdulnak a viharban, inkább szálig kettétörnek. Évszázados az a

Valami készül...

Elszállt a fecske,üres a fészke,de mintha most isitt ficserészne,úgy kél a nap, ésúgy jön az este,mintha még nálunkvolna a fecske. Még egyelőreminden a régi,bár a szúnyog márbőrét nem félti,és a szellő isbe-beáll szélnek,fákon a lombokremegnek, félnek. Valami titkon,valami készül:itt-ott a dombonmár egy-egy csősz ül:Nézd csak a tájat,de szépen őszül. Mindenszentek: hideg ősz bolyg a szellem fázva, fázó népség temetőz sírokon gyertyázva. Jaj az év temető, mindennap egy holt, minden napra minden éj ráírja, hogy: Volt.

Mobilize your Site

View Site in Mobile | Classic

Share by: