A vén ligetben jártunk mi ketten,Aludt a tölgy, a hárs, a nyár;Hozzám simult félőn, ijedten,S éreztem: nem a régi már.Sebten suhantunk, halk volt a hangunk,S csendes volt a szívünk nagyon,És mégis csókba forrt az ajkunkAzon a sápadt alkonyon.Kezéből a fűre, könnyesen, gyűrveLehullott egy csöpp csipke-rom,Fehéren és halkan röpült le,Akár egy elhervadt szirom.Szeme rámnézett kérdőn, búsan:(Nincs búsabb szem, mint aki kérd)Ily szomorúan, ily koldúsanMért hívtuk egymást ide? mért?S mondta, hogy késő már az éj, s őMegy... mennie kell... s elfutott.Hallottam haló zaját a lépcsőn,S nem tudom, meddig álltam ott.Aztán... le s fel jártam a parkban,Mint aki valakire vár.Gázolt a s