A megváltozott élet

Juliékkal baráti kapcsolatban vagyunk már harmincöt éve. Egyszerre építettük a házunkat kert szomszédszomszédok vagyunk. Ismerjük egymás életét. Sok mindent megbeszéltünk és megosztottuk egymással a gondjainkat, örömeinket egyaránt. Részesei vagyunk egymás életének. Tíz évvel vagyunk idősebbek, mint ők. Két gyermekünk már tíz és tizenkét évesek 

voltak mikor beköltöztünk az új házunkba. nekik akkor még nem volt, pedig nagyon szerettek 

volna. Sokat jártak orvoshoz mire megszületett az első fiúgyermekük, mert Julika szívbetegséggel született. Nagy volt az öröm, Pisti első unoka volt a családjukban. Éltük az életünket a gyerekek szépen növekedtek. Kilenc évet kellett várni nekik, mire megszületett Hanna lányuk. Julika sokat járt orvoshoz a szívével. Tavasztól őszig sokszor voltunk kint a kertben jókat beszélgettünk sütögettünk és játszottunk mindenfélét, a gyerekeket is bevonva. Az évek múlásával megváltozott a jó kapcsolatuk. Juli sokszor panaszkodott Pistára, hogy naponta piásan jön haza a munkahelyéről. Rendszeresen nálunk is hallható veszekedések vették estéként át a főszerepet. Julika a hivatalban dolgozott a szociális ügyeket intézte. Sokat panaszkodott azokra a családokra, akiknél fogyatékkal élő vagy mozgásában korlátozott vagy idős embert gondoztak ápoltak. Ne az államtól várják, a segítséget oldják meg!—ha vállalták a beteg gyereket, egyébként a szülőket meg kötelességük ellátni! Vagy adják intézetbe! —Nem igazán szerették a stílusáért. Az életük tovább romlott, a bajt tetézte, hogy elkeseredésében ő is inni kezdett. Bennünket is zavart a nyomdafestéket nem tűrő rettenetesen csúnya beszéd, amit közös programjainkon hallottunk. Az életük teljesen szétesőben volt, külön aludtak külön gazdálkodtak a fizetésükkel. Szegény gyerekeik nagyon szégyellték a szülök viselkedését. Rossz volt nézni a barátaink tönkre ment életét. A végén már olyan mélységes gyűlöletet éreztek egymás iránt, hogy szerintem képesek lettek volna bármire. Az itallal kötött barátságukért nagy árat fizettek mindketten. A gyerekek közben találtak párt maguknak. A lány elköltözött a barátjához a nagyfiú meg hozzájuk hozta a választottját. Aki nem volt rokonszenves senkinek. Lusta trehány nagyravágyó kislányt választott magának a Pisti gyerek. A gyerekeknek mindent megadtak, hogy jól érezzék náluk magukat. A lakást leválasztották, élhették a külön életüket. Nagyon várták, hogy meg szülessen az első unokájuk. Boldogok voltak, úgy tűnt mintha próbáltak volna újra egymásra találni. Az unokázás sem volt egyszerű, hiába éltek egy házba csak akkor láthatták Norbikát ha megengedte nekik az anyukája.  Még a kertbe sem hozta ki nyáron, hogy egy kicsit játszanak. Hanna rájuk sem nézett.—Szenvedtek eleget az állandó viták és veszekedések miatt gyermekkorukban. Elege van belőlük!—szóljanak, ha mindketten voltak elvonón ez volt az utolsó telefon üzenete. Nagyon megviselte őket a gyerekek viselkedése. Egymást okolták mindenért. Nem tudtuk, hogy mi lesz ennek a vége? Juli bánatevő lett, ami növelte a több mint százkilós testsúlyát. Pista meg ette a cigit és evés helyett is ivott. Próbálkoztunk a józan eszükre hatni, de nem sikerült. Sajnálták magukat, az elrontott életüket. Három éve egy szép augusztusi napon Julika a munkahelyén rosszul lett, elvitte a mentő. A diagnózis, stroke teljes féloldali bénulással. Azt az estét nem fogjuk elfelejteni sosem. Pista könnyei hulltak, mint a záporeső.— Soha többet egy kortyot sem fogok inni!  Nem csak én tehetek arról, hogy beteg lett!—Próbálta nyugtatni magát és lelkiismeretét. Megígértük, hogy amiben tudunk, segítünk. Attól a naptól kezdve nem iszik. Hat hónapig volt Juli kórházban és rehabon. Pista mindennap reggel és délután bent volt nála. Mi is mentünk, amikor tudtunk. A gyerekek ritkán látogatták meg. Szörnyű volt látni a nagy testet tehetetlenül elterülni az ágyon. Eleinte a beszédjét sem lehetett igazán érteni, etetni, itatni, mozgatni tisztába tenni, lemosni mindenhez két ember kellett. Pista itthon zokogott esténként, Juli a kórházban sírt éjjel nappal. —A hét végén kiadják, de mit fogok én csinálni vele egyedül? Kérdezte maga elé meredve.  aA lakásuk nagyon rossz beosztású, belső lépcsők mindenhol. Az egyik szobát kialakították úgy, hogy elférjen benne minden, amire szüksége lesz. A szoba mellé csináltatott egy zuhanyzót, ahol lehetet küszöbcserét végeztek. Vett egy mindennel felszerelt ágyat. amivel könnyebbé tudja tenni az ápolást. A falra szereltetett bordás falat. Méretre kellett kerekes széket csináltatni, Julika nagy teste miatt. Guruló kisszekrényt az ágy mellé, a falra nagy képernyős tévét vásárolt. Mindent megtett azért, hogy Julika kényelmét tudja biztosítani. Miközben rettenetesen félt attól, ami rájuk vár. Pisti gyerek párja kijelentette, hogy ő rá ne számítsanak,- mert ő nem fog egy bénát ápolgatni. Elköltöztek Juli érkezése előtt. Három ember kellett, hogy a sok lépcsőn felvigyék a lakásba. Most is kell a segítség, ha le akarja hozni az udvarra. Egyébként a kis teraszra tudja csak kitolni, levegőzni. Sok időbe telt amig kialakult a napi rutinjuk. Heti kétszer jön a gondozónő, egyszer a gyógytornász, mi is gyakran megyünk. Aki sokat segít Pistának az a testvére és az édesanyja. Pista ügyesen fürdeti. Az étkezéseket rendezi, ami most már valamivel könnyebb, mert egyedül is megy. Tornáztatja, fésüli, öltözteti naponta többször is és mindent, ami a napi életéhez szükséges. Kora reggel már teregeti a frissen mosott ágyneműt. Takarít, bevásárol, rend és tisztaság veszi körül Julit. A gyerekek nagyon ritkán jönnek. Nincs erre idejük— azt mondják, adja be intézetbe. Hiszen az anyjuk is mindig azt mondta mindenkinek, aki segítséget kért tőle, hogy adják intézetbe a mozgásában korlátozott embereket.— Pista hallani sem akar erről,— azt mondja ameddig ő él addig gondozni fogja. Otthon szereli az elromlott gépeket, hogy előteremtse a pénzt, mert az ápolási díj, és amit a neje kap kevés.— Kora hajnalban már világít a műhely ablak, este miután Juli körül mindent elrendez, folytatja késő éjjelig. A baj közelebb hozta őket érzelmileg. Sokat beszélgetnek arról, hogy hol rontották el az életüket, ami jól indult, hiszen szerették egymást tiszta szívből igazán. Csak a gondok bajok leküzdéséhez nem volt elég erejük és társul az alkoholt választották. A hibát mindig a másikban vélték felfedezni. Sajnos komoly árat kért tőlük a sors. A gyerekek miatt érzett mélységes bánat és keserűség. A lelki gyötrődések a társas magány mind közre játszott abban, hogy ezt kapják az életük rendezőjétől. Jó érzés látni, hogy szeretettel gondoskodik  feleségéről. Soha nem gondoltuk volna, hogy ilyen kapcsolat után, amiben az utolsó tizenötév csak az egy lakásban való együttélést jelentette. Ki tudja hozni belőlük a szeretet érzést az egymásra való figyelést a törődést. Juli sok mindenre rájött, sírva kért bocsánatot azoktól az emberektől, akiket nem értett meg, mikor segítségért fordultak hozzá. Most értette meg igazán azokat, akik bénaságuk és kiszolgáltatottságuk ellenére is ragaszkodtak azokhoz, akiket szerettek. Ő is egy otthon lakója lenne, ha Pista nem szeretné ennyire. A betegség tudatosította bennük, hogy ők összetartoznak. A megváltozott életkörülményeik ellenére boldogan élik mindennapjaikat.