Luca napja, december 13, a karácsonyi
ünnepkör egyik legérdekesebb napja. Szent Lúcia, akinek alakját
köszöntik e napon, a legendák szerint a harmadik és negyedik
század fordulóján élt Siracusában, Szicília szigetén.
2011. december 13., kedd
Előkelő, nemesi család tagja volt,
szép, fiatal lány, aki egy alkalommal elkísérte beteg édesanyját
Szent Ágota sírjához, hogy annak közbenjárását kérjék a
gyógyulás érdekében. Itt álmában megjelent neki a szent, és
hívta az égiek seregébe. Mikor felébredt, Lúcia kérte
meggyógyult édesanyját, ne adják férjhez, mert ő immár örökre
Jézus Krisztus jegyesének tekinti magát. Ebbe azonban elhagyott
vőlegénye nem tudott belenyugodni, és ezért feljelentette a lányt
keresztény hite miatt Pascasius fejedelemnél. A fejedelem mindent
megkísérelt, hogy Lúciát a pogány bálványok előtti áldozat
bemutatására kényszerítse, de hiába. A fejedelem ezt követően az ítélőszék elé vitette Lúciát
(Van egy jegyzőkönyv is,
melyben állítólag Lúcia kihallgatása szerepel, de nem
bizonyított, hogy ez valóban a helyszínen készült.)
A
bíró ráparancsolt Lúciára, hogy áldozzon az isteneknek.
Lúcia
így felelt: "Egy áldozat van, ami tetszik Istennek, és ez a
szegényeken való segítés. Mivel már semmim sem maradt, magamat
adom oda.”
A bíró rendreutasította: "Ilyesmit a
magadhoz hasonló, ostoba keresztényeknek mondj, de ne nekem, mert
én a Császár törvényére vigyázok!''
- "Tartsd hát
magadat a császárod törvényéhez!" – felelte Lúcia – "én meg
szívem Urának, Jézus Krisztusnak a törvényéhez tartom magam. Te
féld a császárodat, én az én Istenemet félem. Keresd uradnak
kedvét, én pedig arra törekszem, hogy Krisztus előtt legyek
kedves. Tedd, ami neked jólesik, de én azt teszem, amiből
üdvösségem támadhat!”
Akkor a bíró megfenyegette, hogy
nyilvános házba záratja. De Lúciát nem tudta
megfélemlíteni. "
Ezt a testet nem tudod beszennyezni,
mert az csak úgy lesz tisztátalan, ha az akarat beleegyezik. Ezért,
még ha el is veszed erőszakkal testem tisztaságát, akaratomat
erre nem tudod rávenni. Mire vársz? A testem kész a kínra!”
Ekkor a fejdelem megpróbálta
elvitetni a bordélyházba, hogy ártatlanságában megszégyenítse,
de Isten segítségével nem sikerült elvonszolni a szüzet. Ezután
kiadta a parancsot, hogy olajjal és szurokkal öntsék le és
égessék el, ám a tűz sem fogott rajta. Végül rabtartói
elvágták a torkát, de addig nem halt meg, míg imádságát be nem
fejezte.
Szent jegyesség
Lúcia a legenda szerint Jézus menyasszonya volt, ezért házasságszerző szentnek tartották. Neve napján meggyfaágat vágtak, vízbe tették, és ha kizöldült, a lány még a következő évben férjhez ment.
A fény szentje
A Lúcia – magyarul Luca – név a lux, azaz a „fényesség” szóból származik. A fénnyel való kapcsolata miatt már a középkorban a szemfájósok védőszentjének tekintették. Maga Dante is megemlékezik erről az Isteni Színjátékban. Az egyház is bizonyára azért választotta ünnepének december 13.-át, mert a 16. századi Gergely-naptár életbelépése előtt ez volt az év legrövidebb napja, a téli napfordulatnak, a világosság születésének kezdete . Így magyarázható, hogy a magyar népi képzelet szerint is december hó folyamán e naphoz kötődik a legtöbb varázslás, népi babona.
Luca-asszony, mint boszorkány
A keresztény vallásban tisztelt szent mellett élt hazánkban egy ártó, rontó nőalak, az ősi hiedelemvilágból származó boszorkány, az ún. Luca-asszony is. Emiatt korábban ritkán adták e nevet a lánygyermekeknek, mióta azonban ez az archaikus hagyomány háttérbe szorult gyakoribbak lettek nálunk a Lucák.
Luca-napi babonák
Luca napján egykor számos szokás volt divatban. Mindenekelőtt az ún. Luca-búza keltése. A falusi asszonyok lapos tálakban búzaszemeket kezdtek csíráztatni a kemence közelében, amelyek karácsony tájára kizöldültek. Ebből a jövő évi termésre következtettek, de kuruzslásra is használták, a beteg állatokkal etették fel. Később e szokás átlényegült, kapcsolódott a keresztény liturgiához: a karácsonyi oltárt díszítették fel a Luca-búzával, vagy az ünnepi asztalra tették. Zöldje az adventi remény beteljesülését, fénye a Megváltó érkezését volt hivatott hirdetni, maga a búza pedig az élő kenyeret, Jézust jelképezte.
Az ősi hiedelem szerint ezen a napon
tilos volt a lányoknak, asszonyoknak dolgozniuk. Ha ezt a parancsot
megszegték, súlyosan megbűnhődtek.
Sok legenda és babonaság is fűződik
Szent Lúcia nevéhez. Ennek egyik oka abban rejlik, hogy a
naptárreformig (Szent Gergely pápa nevéhez fűződik) december
13-a külön-leges napnak számított: a tél közepe, s jogi
határnap volt, melyen nem volt szabad dolgozni. Hazánkban a népi
hiedelem szerint Luca napján nem szabad idegent befogadni, mert
elviszi a család szerencséjét. Védőszentjüknek tartják a
varrónők, kárpitosok, de hozzá fordulnak szükség idején a
bűnbánó nők is. Olaszország, mint aminek földjén élt Szent
Lúcia, december 13-án fáklyás felvonulássokkal emlékezik a
Szirakúzában vértanúságot szenvedett keresztény lányról.
Lucázók
A fiatalok ezen az ünnepen sok helyen alakoskodni is jártak. A Luca-asszonynak öltözött maskara vezette a Lucázást, aminek során a termékenység varázslathoz szükséges rigmusokat adtak elő. Mondóka kíséretében megpiszkálták a tyúkokat is, hogy jó sok tojást tojjanak.
A "lucázók", "kotyolók" (általában legények, leányok) szalmát, fadarabot vittek magukkal. Erre rátérdeltek és elõadták termékenységvarázsló, mágikus szövegüket:
"Luca, Luca, kitty-kotty,
Tojjanak a tiktyok!
Kolbászuk olyan hosszú legyen, mint a falu hossza,
Szalonnájuk olyan széles legyen, mint a mestergerenda,
Zsírjuk annyi legyen, mint kútban a víz!
Annyi pénzük legyen, mint a pelyva,
Annyi csirkéjük legyen, mint a fûszál,
Annyi tojásuk legyen, mint égen a csillag!
Luca, Luca, kitty-kotty,
Tojjanak a tiktyok!"
Ajándékba tojást kaptak, de ha nem, akkor fenyegetõzni kezdtek: "Egy csirkéjük legyen, az is vak legyen!" A szalmát a gazdasszony a tyúkok alá dugta, a vendégeket a konyhában ültette le, és úgy tartották, szerencsét hoz a tyúkokra, ha aznap legény érkezik elsõnek a házhoz.
"Luca, Luca, kitty-kotty,
Tojjanak a tiktyok!
Kolbászuk olyan hosszú legyen, mint a falu hossza,
Szalonnájuk olyan széles legyen, mint a mestergerenda,
Zsírjuk annyi legyen, mint kútban a víz!
Annyi pénzük legyen, mint a pelyva,
Annyi csirkéjük legyen, mint a fûszál,
Annyi tojásuk legyen, mint égen a csillag!
Luca, Luca, kitty-kotty,
Tojjanak a tiktyok!"
Ajándékba tojást kaptak, de ha nem, akkor fenyegetõzni kezdtek: "Egy csirkéjük legyen, az is vak legyen!" A szalmát a gazdasszony a tyúkok alá dugta, a vendégeket a konyhában ültette le, és úgy tartották, szerencsét hoz a tyúkokra, ha aznap legény érkezik elsõnek a házhoz.
Az emberek az időjáráshoz is kötötték e napot. Úgy vélték ugyanis, hogy amilyen az első nap, olyan lesz az eljövendő év első hónapja, amilyen a második nap, olyan a második hónap és így tovább. Ezt nevezik Luca kalendáriumának.
A legnevezetesebb népi szokás a Luca
székének faragása
. Ennek egy szabályos ötszög köré írt, öt
egyenlő szárú háromszögből formált csillag volt az alakja,
állítólag már a kelták varázsló papjai, a druidák is
ismerték. Készítője Luca napjától kezdve mindennap faragott
rajta egy kicsit, és csak karácsony estjére volt szabad
elkészülnie vele. Ezért terjedt el a mondás: lassan készül,
mint a Luca széke.
A szék arra szolgált, hogy segítségével tulajdonosa felismerje a falu boszorkányait. Ugyanis, ha magával vitte az éjféli misére és ott ráállt, nyomban meglátta, ki az, mert az illető ilyenkor szarvat hordott. A hiedelem szerint leleplezése után azonban ugyancsak jól tette, ha olyan gyorsan szaladt haza, ahogy csak bírt, különben széttépték a boszorkányok. Ez azonban csak akkor sikerülhetett neki, ha útközben szüntelenül szórta a mákot, mert azt a boszorkányok kötelesek voltak felszedni, és így nem érhették be. Miután hazaért, a Luca-széket el kellett égetnie.
A szék arra szolgált, hogy segítségével tulajdonosa felismerje a falu boszorkányait. Ugyanis, ha magával vitte az éjféli misére és ott ráállt, nyomban meglátta, ki az, mert az illető ilyenkor szarvat hordott. A hiedelem szerint leleplezése után azonban ugyancsak jól tette, ha olyan gyorsan szaladt haza, ahogy csak bírt, különben széttépték a boszorkányok. Ez azonban csak akkor sikerülhetett neki, ha útközben szüntelenül szórta a mákot, mert azt a boszorkányok kötelesek voltak felszedni, és így nem érhették be. Miután hazaért, a Luca-széket el kellett égetnie.
A címben feltett kérdésre a válasz is az lehet, hogy kinek a pap, kinek a harangozó, kinek a népképviselője...
Vagyon, ahogy írva vagyon! - Megtudjuk az éjféli misen, hogy ki a Szent Lúcia és ki a Luca asszony alakjára hasonlító boszorka, ha elkészítjük Luca székét és reá merünk állni, de ne feledjünk mákot a zsebbe tenni, hogy a végén nehogy mákunk legyen, ákom-bákom!
Újításként be kellene nézni a parlamentbe és egyéb tisztes házba Luca székével...
Így Luca napján kívánom mindenkinek, hogy annyi pénze legyen, mint a pelyva
az új esztendőben, hogy jusson is, maradjon is a banki kölcsönre-hitelre!
Wikipédia – Nőiportál – Magyar
Kincsestár - Asztronet
Alapján összeállította:
Margit Zoltán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm a megjegyzését!