Apró bosszúságok vs Bosszantó aproságok

"A humor az emberiség leghatalmasabb fegyvere." - Mark Twain

A humoros hálaadó lista egy kreatív és szórakoztató módja annak, hogy kifejezd a háládat az apró bosszúságokért az életedben. Ezek a bosszúságok néha frusztrálóak lehetnek, de ha humorosan tudunk rájuk tekinteni, akkor könnyebben megbirkózunk velük. Azért írok humoros hálaadó listát, mert szeretném emlékeztetni magam arra, hogy nem szabad mindent természetesnek venni, valamint a humor lehet a legjobb fegyver a nehézségek ellen. Remélem, hogy ez a lista mosolyt csal az olvasó arcára, és arra ösztönzi, hogy az olvasó is hálás legyen az apró bosszúságokért az életben.

Hálás vagyok: 

Az ébresztőóraként is üzemelő családtagokért vagy tengerimalacért, mert a négy óránál több alvás káros lehet az egészségemre.

A téli hidegért, mert legalább nyolc réteg ruha szükséges a fagyhalál elkerüléséhez. Brrrr.

A szakadó esőért, mert kivételesen elmaradt a cipőm tisztítása. Ja, és még nem ázott be eléggé.

Az el nem takarított levelekért, mert így eltérhetek a betanult útvonaltól és akár ha jól sikerül még kirándulhatok is egyet.

A segítőkész emberekért, akik csak azt szajkózzák, hogy „egyenesen előre”, mert hátha egyszer sikerül az elvárásaiknak megfelelően.

A morcos buszsofőrökért, akik szándékos bosszantásáért kelünk útra egyedül és kérünk tőle némi empátiát, netán segítséget.

Az ingázásért, mert van időm a napi teendők rendszerezésére, hazafelé pedig a módosításra, újra tervezésre vagy épp az álmodozásra.

A dugókért, mert így van időm elgondolkodni azon, hogy mit is akarok igazán az élettől.

A dugók bűzéért, mert így értékelni tudom egy erdő tisztaságát, friss levegőjét.

Hálás vagyok a későn érkező emberekért, mert így több időm van olvasni, vagy beszélgetni a környezetemben lévő személyekkel. Nem is szabad azzal törödni, hogy a másik is eltervezte a napját.

A főnökömért, aki mindig utolsó pillanatban ad feladatot, mert így megtanultam hatékonyan beosztani az időmet. Hálás vagyok a türelméért is, amit tanúsít, amikor nem sikerül elsőre tökéletesen elvégeznem a feladatot.

A be nem tervezett technikai gikszerekért, mert fejleszthetem a leleményességem.

A szomszédomért, aki mindig a lehető legrosszabb időben, hangosan fúr a falba, mert így ingyenes koncertet kapok.

A munkával keresett plusz pénzért, mert ha nem lenne, nem lenne minek a seggére verni.

A másfél szobás albérletünkért, mert megmutatja nekem ,mi az önzőség, hogy mit kéne erősítenem magamban.

Hálás vagyok a leégett ételért, mert emlékeztet arra, hogy nem vagyok tökéletes, és néha hibázni is szabad.

A lenyúlt cuccaimért, mert így biztosan használva vannak.

Hálás vagyok a foltos ruhákért, mert bizonyítják, hogy élek, és nem félek bepiszkolni a kezemet.

Hálás vagyok a makacs foltokért, mert türelemre tanítanak.

A gyermekem engedély nélkül vásárolt tengerimalacának hangjáért, mikor azt a fura hangot adja, ha simogatom, mert akkor is mosolyra sarkall, mikor élni sincs kedvem.

Hálás vagyok a képességért, hogy csak én tudom elindítani a mosógépet, a szárítógépet és természetesen csak én tudom kipakolni is őket.

A papagáj üzemmód aktiválásért is hálás vagyok, mert serkenti a szókincsem és fejleszti az én közlésem.

Az elém pakolt fizikai és egyéb akadályokért, mert lassításra és óvatosságra intenek.

Az elpakolt dolgaimért, mert nem unatkozom, amíg azokat keresem.

Hálás vagyok, hogy tudok  így vakon is olvasni, mert így nem kell olyan bosszantó pasis dolgokkal elütni az időt, mint egy focimeccs nézése.

A marék számra szedett gyógyszerért, ami tünetmentessé teszi az autoimmun betegségem mindennapjait.

A kipacsált meleg vízért, hogy biztosan frissítő tusolásban lehessen részem.

A családomért, akik nincsenek tekintettel se az online óráimra, se a csoportos foglalkozásomra, arra hogy telefonálok meg pláne, mert legalább nem vagyok egyedül.

Végül hálás vagyok a hobbimat, szenvedélyemet sőt egyre inkább  munkává fejlesztett írást támogató családért, mert túl sok lenne a jóból…

Félreértés ne essék, nincs gondom az életemmel, csupán hálás lennék, ha például ezek miatt nem kellene bosszankodnom. Igyekszem mindig mindenben a pozitivumot keresni, bár barátnőm szerint én vagyok a legnegatívabb ember a környezetében. Pedig csak szeretek a lehető legtöbb mindenre felkészülni.

Összegezve a hála nem csupán egy ünnep, hanem egy érzés, ami áthatja az egész életünket. Ott van a mosolyban, amit egy kedves embernek adunk, a meleg ölelésben, amit a szerelmünktől kapunk, és a finom étel ízében, amit élvezettel fogyasztunk. A hála pillanatai tehát apró csodák, amik nap mint nap megtörténnek velünk. Néha észre sem vesszük ezeket, annyira természetesnek vesszük őket. De ha megállunk egy pillanatra, és figyelünk, akkor észre vehetjük a hálára okot adó apró csodákat.